Ketten ünnepeltünk múlthét szombaton egyik munkatársammal, A-val, aki a 30-at töltötte be. Mivel telihold volt aznap, ezért gondoltuk egybekötjük a 'Why Not?' nevű szervezet havi rendszerességgel megrendezett összejövetelével. Ők ugyanis minden teliholdkor szerveznek egy találkozót Tuffieha-öbölben a tengerparton. Ilyenkor összegyűlik egy halom csupa jófej ember, hozzák a kongájukat, dobokat - kinek milyen mozdítható hangszere van és együtt zenélnek egész este/éjjel, tábortüzek gyúlnak a part mentén, felbukkan a hold, hullámokat ver a tenger, mezítlábasan tapicskolunk a vízben és lépdelünk a homokban... Szinte már misztikus az egésznek a hangulata... IMÁDOM :)
Egész délelőtt készültünk az estére. Többnyire a konyhában sürögtünk-forogtunk a Lányokkal. Ők tortákat sütöttek, én meg fokhagymás, szárított paradicsomos, capribogyós spenóttal töltött kenyeret és humuszt készítettem.
Különben málhás szamarakként vonultunk le a lépcsőn, töménytelen mennyiségű étellel és itallal, óriás pokrócokkal, hűtőtáskával, labdákkal, gitárral, jókedvvel, fülig érő mosollyal, hangos kacajokkal :)
Rengeteg barát és ismerős gyűlt össze, az ember néha azt sem tudta ki kivel hógolyózik - ahogy azt Drága Mesi barátnőm szokta mondani <3 :)
Egy-két szolidabb kép - még a nagyon korai estéről, mielőtt mindenki összejött és nekicsaptunk volna lakomázni... :)
Felbukkant a Hold is:
Ahogy már említettem, életem egyik legklasszabb születésnapjának történetét tárolhatom az emlékeim között. Páran egész éjjel ébren maradtunk, rengeteget nevettünk, csak úgy, sokszor a semmin, bele a holdfényes éjszakába, a hullámok robajába, a nyári szellőbe, a csillagos égboltba, a végtelen tengerbe... <3
Másnap sokan még a tengerparton maradtak. Fürdeni ugyan nem lehetett, mert annyi medúza volt, hogy megszámolni is képtelenség, meg szegények csípnek, ahogy bírnak... Szóval én haza is jöttem aludni pár órát :)
Mivel hivatalosan keddre esett a születésnapom, még aznap is megünnepeltük a biztonság kedvéért... :) Persze nem volt ellenemre még egy torta :) Elmentünk pizzát enni, aztán hazajöttünk megenni a tortát.
D. barátnőm csodaszép képeslapot rajzolt (A/4-es méret:)), mindenki nagyon kedves dolgokkal írta tele:
M. lakótársamnak is a héten volt a 20. születésnapja, rengeteg finomsággal készült :) Így gyakorlatilag egy hete csak ünnepelünk és degeszre esszük magunkat. Tegnap két ember búcsúztatása is volt, szóval tényleg az egész hét összejövetelekről szólt :)
M-nek én készítettem a születésnapi ajándékát (mindig közösen adunk valamit az ünnepeltnek - én a kreatívkodásaimhoz kaptam alapanyagot:)). Egy medált szeretett volna, ez lett az eredmény:
Amit mindenki tartson szem előtt legyen szíves :) az a következő:
Teljesen mindegy, hány éves az ember!!!! A kor valóban nem számít! Ami számít, hogy hogyan éljük az életünket! Amikor a születésnapunkon azt hangoztatjuk, hogy "hát igen, megint eltelt egy év, öregebb lettem" - akkor meg kell kérni valakit, hogy nagyon erősen vágjon pofon! Olyan erősen, hogy egyik fal érje a másikat és végre valóban elkezdjük értékelni és élvezni, hogy megszülettünk, élünk, szeretve vagyunk, szerethetünk, hiszen ez egy csoda! Ellenben amikor a születésnapunkon azt ünnepeljük, hogy megszülettünk, akkor ne kérjünk pofont senkitől, mert jó úton vagyunk! :)
CSODÁLATOS dolog az ÉLETET ÜNNEPELNI!!! :)
