Só

Egyszerűen nem tudok bánni a sóval! Szerintem még SOHA nem sikerült pont eltalálnom a mennyiséget főzéskor... Általában kevesebbet használok a kelleténél, ami még a jobbik eset, mert utána lehet sózni. Ma viszont sikerült túladagolnom, még szerencse, hogy nem mérgező :)
Szóval a mai ebédem gyakorlatilg lecsós só volt :)

(kép forrása: http://www.mirror.co.uk/lifestyle/health/how-cut-down-salt-ten-1847799)

Gozo - a másik sziget :)

Most már másfél hete is van, hogy 15-én vasárnap elmentünk Gozora, a másik szigetre kirándulni. Elkértük a Center autóját, megkaptuk, juhhú. A kampányszöveg az volt, hogy a Lányok "meg szeretnék nekem mutatni a helyet, hadd kapjuk már meg, olyan macera a buszozás". (Örültünk, mert egy ideje nem lehetett magáncélra használni -bár erről már lehet, hogy írtam?!-, miután háromszor egymás után tönkrevágták. :))

Csodaszép meleg, napos reggelre ébredtünk, 8 körül öten lányok bepattantunk az autóba, és kezdetét vette az eddigi egyik legjobb nap! :) Nem is időzíthettünk volna jobban a kompot illetően. Ahogy odaértünk, ezerrel kalimpáltak a pasasok, hogy "gyerünk, gyerünk", húzzunk bele, így utolsóként még épp felfértünk. A kompon "megtízóraiztunk", élveztük a lágy szellőt (azt hittem vad, kellemetlen szél lesz a fedélzeten), a napsütést, a tájat. Itt már majdnem átértünk:

Első uticélunk Mgarr Ix-Xini volt, egy keskeny, földbe nyúló öböl-szerűeség. Talán ha négy halászladik lakik itt :) Elég kietlen helyen van, ezért jó! Kellett egy kis útbaigazítást kérnünk egy helyitől, miután legördültünk a kompról, hogy mégis melyik irányba haladjunk. Nagyon segítőkész volt, annak ellenére, hogy sok hasznát nem vettük az információnak... 5 perces diskurzust folytattunk, mialatt megállás nélkül jobbra, aztán jobbra, végül megint jobbra irányított minket, mialatt a kezével balra, aztán balra, végül megint balra mutatott... :) Ennek ellenére -vagy ennek köszönhetően?!- odataláltunk.
A víz kristálytiszta, csodálatos! Szerintem elsősorban a búvárok körében ismert, mert ahogy végigúszik az ember a tenger felé, jobb oldalon van egy barlang, amibe csak a víz felől lehet bemenni.

Természetesen azzal a céllal látogattunk el ide, hogy csobbanjunk egyet. :) Az időjárás ugyan csodálatos volt, mégsem jelentette azt, hogy a víz már "élhető" hőmérsékletű... Szó szerint halálfélelmem lett, amikor belementem, ránehezetett a rettenet hideg a mellkasomra, alig tudtam pár másodpercig levegőt venni, ráadásul a lábam sem ért le... Hát bevallom tényleg beparáztam egy pillanatra - amúgy is köztudott, hogy nem rajongok az extrém dolgokért és nekem már ez is az volt haha :) (Bár többek között azt is kitűztem célnak életem hátralevő részére, hogy ki akarok próbálni olyan dolgokat, amiktől félek. Mondjuk azért vannak határok, viszont nehéz dolgom nem lesz, ha már attól is kiugrik a szívem a helyéről, hogy fürödjek a hideg tengerben:)) Persze utána egyből jobb lett, elkezdtünk lubickolni, meg vittünk szemüveget is, hogy megvizsgáljuk mi van a víz alatt. Sajnos sok izgalmasat nem láttunk. Egy-két apró halacska élvezte a napsugarak melegét a felszínhez közel.

Elúsztunk az említett barlanghoz is, de én csak három méterre voltam hajlandó beúszni. Nagyon huzatos volt, meg ki tudja, hogy bentebb a sötétben mi van?! Ellenben fél óra alatt két félelmet is legyőztem úgy-ahogy :) Ami nagyon szép volt, ahogy a barlangból a kijárat felé néztünk a víz alatt - a napsugarak befelé sütöttek, a víz kristálytiszta, a homok szinte fehér.
Oké, megvolt az idei első fürdőzés a tengerben. Megszárítkoztunk és indultunk tovább.

A következő állomás Wied l-ghasri volt. Út közben azonban megpillantottunk egy világítótornyot (Giordan/Gurdan Lighthouse) egy domb tetjén, és nem volt kérdés, hogy fel akarunk e menni. 1853-ban építették, a tengerszinttől 180 méteres magasságban. A dombról akár 50 kilóméteres távolságra is el lehet látni.

Felmentünk és nagyon örültünk neki, gyönyörű táj képe tárult elénk. Be lehetett látni az egész szigetet, másik irányban a nyílt tengert.

Giordan Lighthouse

Kigyönyörködtük magunkat és indultunk tovább Wied l-Ghasri-ba. Ez a pici falu a legkisebb Gozon. Minket azonban a falu környékén lévő (túrázók, biciklisek és búvárok körében) népszerű partszakasz érdekelt:

Fentebbről így néz ki (ez nem saját fotó):

(kép forrása: http://www.gozodive.com/gozo/diving-sites/wied-il-ghasri-cathedral-cave/)

Itt nem időztünk sokáig, robogtunk tovább Xlendibe, ami végülis egy nyaralóváros. Engem különösebben nem mozgatott meg. Ez is egy kisebb öbölben van, mellette egy emelkedő, ahonnan az egészet be lehet látni. Felsétáltunk és élveztük a napsütést :)

Maga a kocsikázás is nagyon jó volt! Vihorásztunk, bámultuk a tájat, meg persze ahogy felcsendült egy jó szám, visítottunk és rázendítettünk mi is az éneklésre. :) Leginkább Mariah Carey érintett meg mindannyiunkat, az "All I Want for Christmas is You" című dalával. Ennél a pontnál nem kíméltük a hangszálainkat :)

Xlendi után Vittoriosában, a gozoi "fővárosban" vettünk máltai péksüteményt (nem emlékszem a nevére) ebédre és elszürcsöltünk egy kávét. Betámadtunk egy kézműves boltot, ahol -bár nehezünkre esett, de -senki nem vett semmit. :)

Végül remekül időzítve értünk oda az Azure Window-hoz (Azúr Ablak), ahol a nap zárásaként a naplementét szándékoztuk megcsodálni. Hihetetlen gyönyörű hely!!! Tényleg pont úgy értünk oda, hogy még volt időnk szépen felsétálni az ablak tetejére és kiülni a szikla szélére. Előttünk a nyílt tenger és a lemenő nap... Egyszerűen BÁMULATOS volt!!!

Fantasztikus nap volt, meg is állapítottuk (már reggel:)), hogy ez a szerencse napunk. Minden annál is jobban alakult, mint ahogy számítottunk rá :)

Munkánk a Centerben :)

IGEEEEEEN, most valóban eljutottam oda, hogy írjak arról is, hétköznap mit dolgozunk!!! :) Egy általános összefoglaló már született arról, hogy mi a Center működésének célja és milyen szellemiségben tesszük, amit teszünk: ITT olvasható.

Egy héten 30 munkaórát kell ledolgozni, 4 napra elosztva. A beosztását mindenki magának állítja össze, attól függően, hogy melyik nap milyen kötelezettségei vannak, milyen program szervezéséért felelős. Mindenki egy foglalkozásnak a "főfelelőse", mellette két másiknál asszisztál. Illetve amennyiben épp nincs mit csinálnia, bármikor bárhol besegíthet - és ez szükséges is szokott lenni, főleg amikor a srácoknak borsószem van a s*ggükben és nem lehet velük bírni (ez márpedig gyakorlatilag mindennapos). :)

Általában 4 éves kortól 14 éves korig járnak hozzánk a környékbeli gyerekek, mindig ugyanazok. Ez azért jó, mert így tényleg megismerjük egymást, illetve egyfajta bizalom is kialakul köztünk. A tinédzserek (3-4 jár rendszeresen) általában csak azért jönnek, hogy a számítógépen játszanak. Pont a múlthét hétfői megbeszélésen került szóba, hogy ötleteljünk már ezt illetően, találjuk ki mivel lehetne őket kicsalni a számítógép szobából. Hát, első körben elmentünk focizni. És igen, én is fociztam :) Bár gyakorlatilag semmit nem konyítok hozzá, egyedül annyit tudok, hogy rúgni kell a labdát :D
A 4-10 évesek két csoportra vannak osztva a foglalkozásokon, 4-7 és 8-10 éves korig (vagy 11?!). Szinte mindegyikük beszél angolul, de egymás között csak máltaiul szólalnak meg. Ha szólunk nekik, hogy "srácok, ANGOOOOL, please, nem értjük mit beszéltek!", akkor csak "oké"-znak és folytatják máltaiul a diskurzust... :) Különben nagyon aranyosak, rosszcsont a legtöbbjük, de érezhető, hogy szeretnek ide járni és hálásak azért, hogy van egy hely, ahol játszhatnak a barátaikkal és ahol tényleg foglalkoznak velük.

Milyen foglalkozások vannak? Ilyenek:
- angol klub: játékos angol foglalkozás
- kézműves foglalkozások: rajzolás, festés, szerdánként agyagozás, pénteken hivatalos tanár jön stb.
- sport és egyéb csoportos játékok, pénteken atlétika hivatalos edzővel stb.
- olvasás gyakorlás: minden önkéntesre jut egy gyerek, kiválasztanak egy könyvet, és leülnek valahova, ahol a csemete felolvas, mi meg segítünk a kiejtésben, illetve ha valami egyéb okból elakad a betűk forgatagában.
- házifeladat írás: az első egy óra minden nap a házifeladat elkészítésével zajlik (akinek van, a többiek addig játszhatnak)
- jóga

A suli 14:30 körül ér véget, így akkor kezdenek el szállingózni a gyerekek. A tinédzserek 6-ig maradhatnak, a többiek 5-ig. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor hogy is jön össze a 30 munkaóránk. Összejön az! :) Mi már reggel 8:30-10:30 között bemegyünk (kinek mikor kell), és ha akad szükséges előkészület az általunk prezentált foglalkozásra, akkor azzal kötjük le magunkat egy időre. A legtöbb készülést az angol órák és a kézműves foglalkozások igénylik. Az első esetében fel kell építeni az óra menetét és -amennyiben szükséges- elkészíteni az órán használandó eszközöket (memóriakártya stb.). A másodiknál elkészíteni a prototípust, meg az alapanyagokat összeszedni.
Nem csak foglalkozásokért vagyunk felelősek, hanem a Center rendben- és tisztántartásáért is. Enyém a konyha :), plusz mindenkire jut a wc-k takarításából és az udvaron lévő lépcsők súrolásából (egy idő után csúszóssá válnak, olyankor kefével meg hipós vízzel le kell őket gyalulni gyakorlatilag:)). Így ezekkel is mindig van mit csinálni.
Illetve az ebédet is mi főzzük magunknak. Minden nap két ember főz mindenkire. 1-fél 2 körül megebédelünk, aztán a tetőteraszon sziesztázva kiegészítjük a (30 órán felüli!:)) egy órás ebédszünetünket. Én olyankor főzök agy kávét vagy teát, és élvezem a napsütést és/vagy jegyzetelek a Viki barátnőm által készült, csodaszép és állati klassz, sok fakkos "noteszos bigyómba" (ahogy én hívom:)). Amin ott díszeleg az őrült aranyos csikóhalas könyvjelzőm Amerikából, Hugitól <3

Különben Viki nagyon szép övtáskákat is készít, meg szitázós (ezt lehet, hogy nem pont így kell mondani:)) technikával csodás mintákat nyom textilre - ITT megcsodálható.

Az említett foglalkozásokon felül van egy délelőtti programunk is, a "yoga shoot". Erre bármelyik általános iskolából jelentkezhet osztály. Eljönnek, és mi tartunk nekik egy 3 órás foglalkozást szerda vagy péntek délelőtt. Létszámtól függően 2-3 csoportra osztjuk őket. Amikor nagyobbak jönnek, 8-10 évesek, akkor van nekik egy jóga, egy kézműves foglalkozás és egy előadás, amin valamelyik önkéntes tart -lehetőleg interaktív- bemutatót a saját országáról. A kisebbeknek (5-7 évesek) az "ország-bemutató" helyett játékokat szervezünk. Két szünet van, minden foglalkozás között egy. Ilyenkor egészséges ételeket adunk nekik (alma, répa, uborka, gyümölcslé stb.). :)
Ezt a programot nagyon szeretem, főleg, amikor kicsik jönnek. Meg kell zabálni őket, tüneményesek!!! <3

Különben az egész "dolog", mármint ahogy élünk itt, olyan, mintha egy nagy család lennénk. Mi, önkéntesek tényleg éjjel-nappal együtt vagyunk - napközben együtt dolgozunk, mellette együtt lakunk, sokszor bandázunk a konyhában, sütünk-főzünk vagy csak teázunk. Ha el akarok menni valahova és nem egyedül, mindig akad valaki, aki jön. Én eddig semmilyen konfliktust nem tapasztaltam még, de akik már négy hónapja itt vannak, ők sem. Ez azért elég jó szerintem :) Mindemellett ha valaki épp egyedül akar lenni, akkor azt is gond nélkül megteheti. Mindenki toleráns a másikkal. Remélem ez így is marad! :) (Azért én örülök annak, hogy egyedül vagyok a szobámban, én szeretem magam néha teljesen kivonni a forglaomból.)

Szabadságra mentem :)

Erre a hétvégére "szabadságot vettem ki". Úgy döntöttem, nem megyek sehova, itthon leszek, angolt tanulok, matatok, ilyenek. Persze nem teljesen így alakult, de ezen meg sem lepődök :)
Péntek este írt a mentorom, hogy amennyiben ráérek a hétvégén, találkozzunk. Az EVS programban kötelezően előírt, hogy minden önkéntesnek legyen egy mentora, aki független a szervezettől, ahol dolgozunk. Hozzá lehet fordulni, ha bármilyen kínunk-bajunk adódik (megőrülünk a lakótársunktól, halálra dolgoztatnak minket stb. - vagy egyszerűen csak nem tudjuk hogyan kell buszjegyet venni). Szóval találkoztunk.
A-M. szerintem olyan 50 év körüli lehet, nagyon aranyos nő, négy gyermek édesanyja. Délre beszéltük meg a dolgot. Elvitt Mdinába, ami Málta régi fővárosa. Csodaszépséges hely!!! 'Óriási' a település maga, mert körülbelül 15 utcából áll és olyan 300-an lakják, szóval ha az ember nem figyel, bizony könnyen eltéved és akkor órákig bolyonghat kétségbeesetten :) Biztos vagyok benne, hogy ide még többször visszamegyek! Jobban megismerni és sok szép fotót készíteni róla. Szerintem ez a sziget egyik legmagasabb pontja is, be lehet látni szinte mindent, gyönyörű! Beültünk ebédelni egy étterembe, aminek a teraszáról is az említett látványt lehetett csodálni (bár én háttal ültem:)).
Olyan jót beszélgettünk és annyira egy hullámhosszon voltunk, meg hasonlóan gondolkodunk az életről, hogy öt óra is elmúlt, mire itthon találtam magam.

Este a Lányok bulizni mentek, de én nem voltam hajlandó :) Elmondásuk alapján úgy vélem nem is maradtam le semmiről :)

Mára TÉNYLEG "itthonmaradást" parancsoltam magamnak. És így is cselekedtem (leszámítva a délutáni kávézást az öbölben:)).
Mindenképpen akartam magammal hozni otthonról valamit, amivel/amiből lehet alkotni. Mivel az ékszerkészítős technikáim sok alapanyagot és szerszámot igényelnek, ezért ezeket otthon szépen "konzerváltam" egy évre. Egy dolog maradt, ami gond nélkül belefért a bőröndömbe - a vízfestékjeim és három pirinyó ecset. Mivel soha nem tanultam vízfestékkel alkotni - bár mindig is ez a technika tetszett a legjobban az összes többi "festős" közül -, eddig érintetlenek maradtak a szépséges festékek. Pedig már 5-6 éve megvannak.
Szóval ma fogtam magam, és "hogyan fessünk vízfestékkel" bemutató videókat néztem egész délelőtt.
Múlt héten vettem magamnak egy tömb papírt, kifejezetten ehhez a technikához. Így mindenem megvan ahhoz, hogy elkezdjek tanulni.
Persze egyből bezsongtam a videók láttán és máris művészi tehetséggel létrehozott festményeket akartam alkotni. Aztán miután sikerült a papírra pingálnom egy őrült rusnya fát, egyből beismertem, hogy nincs mese, le kell nyugodnom. Türelem, energia, összpontosítás, gyakorlás. És persze gyakorlás. Meg mégtöbb gyakorlás...
Végül készült egy elfogadhatóbb fa-verzió:

"Every artist was once an amateur" (Ralph Waldo Emerson)

("Minden művész kezdő volt egyszer")

A fa nem volt elég természetesen :) A héten kreatív ötletek után kutattam, amit fel tudok használni a központban végzett munkám során a kézműves foglalkozásokon. Akkor bukkantam rá egy tüneményes képre. A világon a legegyszerűbben elkészíthető. Szóval megfestettem. (Ez annyit jelent, hogy egyik ma született kép sem saját szülemény, de azt hiszem a tanulási fázisban sok olyan eset lesz, amikor mások ötleteit használom fel gyakorlás célja végett.) Íme, a színes madárkáim:

:)

ötlet innen: http://elviestudio.blogspot.com/2011/07/inspiration-monday_18.html

Ezekkel a madárkákkal kívánok Mindenkinek vidám hétfőt, szép hetet! :)

(U.i.: A múlthét vasárnapi bejegyzéssel még lógok... Meg persze a munkáról sem írtam még mindig... Utolérem magam valaha?!:))

Marsaskala és Szent Pál hajótörésének ünnepe Vallettában

Ezek még mind múlthéten hétfőn történtek :)

Délelőtt elmentünk D-vel és M-mel Marsaskalaba. Van ott egy hotel, ami Coronitha Jerma Palace néven futott fénykorában. Mára egy elhagyatott épület - ezt akartuk megnézni (meg is tettük:)). Erről, illetve az elhagyatott épületekről szeretnék majd írni egy külön sorozatot, így a részletekről egy másik bejegyzésben számolok be, fotókkal együtt természetesen :)
Néhány kép Marsaskaláról:

Én utána átbuszoztam Vallettába, az ünnepségre. I.u. 60-ban állítólag Máltán szenvedett hajótörést Szent Pál, majd három hónapot töltött a szigeten. Ennek eredménye, hogy rengeteg mindent neveztek el az eseményről, illetve február 10-én meg is emlékeznek róla. A legnagyobb ünnepség a fővárosban volt. Hatalmas forgatag, rengeteg ember, mindenki szépen ünnepi díszben, még az utcák is - megadják a módját az ünneplésnek ezek a máltaiak, nahhh. :)
Hosszas menet haladt keresztbe-kasul a házak között, papok, ministránsok szobrokat, kereszteket vittek végig a városon.

Sikerült egyből pont abba az utcába besétálnom, ahol a fúvószenekar haladt végig, be is álltam az utolsó sorba videót készíteni :)

Nekem legjobban az tetszett, hogy papírdarabokat szórtak a házak ablakaiból a lakók és olyan szépen peregtek lefelé :) Sokan ezt kihasználva a földön hemperegtek, a gyerekek nagy halom papírt markoltak fel és dobálták egymás- és szüleik arcába. Volt, akit betemettek a haverjai :)

Senkit nem kíméltek a lakók, ami papíron volt, az ment a körmenetbe! :)

szerencsére senki nem lépett rá :)

Ez az óriási harang emlékmű (bevallom nem emlékszem részketekre...), kegyetlen hangja van! :) A körénk táruló látvány csodálatos innen!!! <3

ott lakom a túloldalon, pont takarásban van a ficak :) <3

Persze fotóztam épületeket is, mert sosem bírom megállni és nem tudok velük betelni :) Két dolog gyakorlatilag az összes házon megtalálható - szentkép vagy valamelyik szent szobra, illetve körülbelül 3842 méter vezeték. Jajjj és az ajtók itt is! Más, mint Londonban, a legtöbb bejáraton hatalmas kopogtatók díszelegnek, GYÖNYÖRŰEK, imádom ezeket is!!! :)

végletek - egy mini- és egy óriás ajtó :D

a Máltai Vöröskereszt épülete

elhagyatott...

...valószínűleg ez is :)

nekem nagyon tetszik, hogy sok háznak a falán csak egy rés van a leveleknek, postaláda helyett :)

Itt meg se jobbra, se balra :)

Ez meg vááááá, akarok ilyet!!! :) (a mutáns moncsicsi nélkül!)