Gozo - a másik sziget :)

Most már másfél hete is van, hogy 15-én vasárnap elmentünk Gozora, a másik szigetre kirándulni. Elkértük a Center autóját, megkaptuk, juhhú. A kampányszöveg az volt, hogy a Lányok "meg szeretnék nekem mutatni a helyet, hadd kapjuk már meg, olyan macera a buszozás". (Örültünk, mert egy ideje nem lehetett magáncélra használni -bár erről már lehet, hogy írtam?!-, miután háromszor egymás után tönkrevágták. :))

Csodaszép meleg, napos reggelre ébredtünk, 8 körül öten lányok bepattantunk az autóba, és kezdetét vette az eddigi egyik legjobb nap! :) Nem is időzíthettünk volna jobban a kompot illetően. Ahogy odaértünk, ezerrel kalimpáltak a pasasok, hogy "gyerünk, gyerünk", húzzunk bele, így utolsóként még épp felfértünk. A kompon "megtízóraiztunk", élveztük a lágy szellőt (azt hittem vad, kellemetlen szél lesz a fedélzeten), a napsütést, a tájat. Itt már majdnem átértünk:

Első uticélunk Mgarr Ix-Xini volt, egy keskeny, földbe nyúló öböl-szerűeség. Talán ha négy halászladik lakik itt :) Elég kietlen helyen van, ezért jó! Kellett egy kis útbaigazítást kérnünk egy helyitől, miután legördültünk a kompról, hogy mégis melyik irányba haladjunk. Nagyon segítőkész volt, annak ellenére, hogy sok hasznát nem vettük az információnak... 5 perces diskurzust folytattunk, mialatt megállás nélkül jobbra, aztán jobbra, végül megint jobbra irányított minket, mialatt a kezével balra, aztán balra, végül megint balra mutatott... :) Ennek ellenére -vagy ennek köszönhetően?!- odataláltunk.
A víz kristálytiszta, csodálatos! Szerintem elsősorban a búvárok körében ismert, mert ahogy végigúszik az ember a tenger felé, jobb oldalon van egy barlang, amibe csak a víz felől lehet bemenni.

Természetesen azzal a céllal látogattunk el ide, hogy csobbanjunk egyet. :) Az időjárás ugyan csodálatos volt, mégsem jelentette azt, hogy a víz már "élhető" hőmérsékletű... Szó szerint halálfélelmem lett, amikor belementem, ránehezetett a rettenet hideg a mellkasomra, alig tudtam pár másodpercig levegőt venni, ráadásul a lábam sem ért le... Hát bevallom tényleg beparáztam egy pillanatra - amúgy is köztudott, hogy nem rajongok az extrém dolgokért és nekem már ez is az volt haha :) (Bár többek között azt is kitűztem célnak életem hátralevő részére, hogy ki akarok próbálni olyan dolgokat, amiktől félek. Mondjuk azért vannak határok, viszont nehéz dolgom nem lesz, ha már attól is kiugrik a szívem a helyéről, hogy fürödjek a hideg tengerben:)) Persze utána egyből jobb lett, elkezdtünk lubickolni, meg vittünk szemüveget is, hogy megvizsgáljuk mi van a víz alatt. Sajnos sok izgalmasat nem láttunk. Egy-két apró halacska élvezte a napsugarak melegét a felszínhez közel.

Elúsztunk az említett barlanghoz is, de én csak három méterre voltam hajlandó beúszni. Nagyon huzatos volt, meg ki tudja, hogy bentebb a sötétben mi van?! Ellenben fél óra alatt két félelmet is legyőztem úgy-ahogy :) Ami nagyon szép volt, ahogy a barlangból a kijárat felé néztünk a víz alatt - a napsugarak befelé sütöttek, a víz kristálytiszta, a homok szinte fehér.
Oké, megvolt az idei első fürdőzés a tengerben. Megszárítkoztunk és indultunk tovább.

A következő állomás Wied l-ghasri volt. Út közben azonban megpillantottunk egy világítótornyot (Giordan/Gurdan Lighthouse) egy domb tetjén, és nem volt kérdés, hogy fel akarunk e menni. 1853-ban építették, a tengerszinttől 180 méteres magasságban. A dombról akár 50 kilóméteres távolságra is el lehet látni.

Felmentünk és nagyon örültünk neki, gyönyörű táj képe tárult elénk. Be lehetett látni az egész szigetet, másik irányban a nyílt tengert.

Giordan Lighthouse

Kigyönyörködtük magunkat és indultunk tovább Wied l-Ghasri-ba. Ez a pici falu a legkisebb Gozon. Minket azonban a falu környékén lévő (túrázók, biciklisek és búvárok körében) népszerű partszakasz érdekelt:

Fentebbről így néz ki (ez nem saját fotó):

(kép forrása: http://www.gozodive.com/gozo/diving-sites/wied-il-ghasri-cathedral-cave/)

Itt nem időztünk sokáig, robogtunk tovább Xlendibe, ami végülis egy nyaralóváros. Engem különösebben nem mozgatott meg. Ez is egy kisebb öbölben van, mellette egy emelkedő, ahonnan az egészet be lehet látni. Felsétáltunk és élveztük a napsütést :)

Maga a kocsikázás is nagyon jó volt! Vihorásztunk, bámultuk a tájat, meg persze ahogy felcsendült egy jó szám, visítottunk és rázendítettünk mi is az éneklésre. :) Leginkább Mariah Carey érintett meg mindannyiunkat, az "All I Want for Christmas is You" című dalával. Ennél a pontnál nem kíméltük a hangszálainkat :)

Xlendi után Vittoriosában, a gozoi "fővárosban" vettünk máltai péksüteményt (nem emlékszem a nevére) ebédre és elszürcsöltünk egy kávét. Betámadtunk egy kézműves boltot, ahol -bár nehezünkre esett, de -senki nem vett semmit. :)

Végül remekül időzítve értünk oda az Azure Window-hoz (Azúr Ablak), ahol a nap zárásaként a naplementét szándékoztuk megcsodálni. Hihetetlen gyönyörű hely!!! Tényleg pont úgy értünk oda, hogy még volt időnk szépen felsétálni az ablak tetejére és kiülni a szikla szélére. Előttünk a nyílt tenger és a lemenő nap... Egyszerűen BÁMULATOS volt!!!

Fantasztikus nap volt, meg is állapítottuk (már reggel:)), hogy ez a szerencse napunk. Minden annál is jobban alakult, mint ahogy számítottunk rá :)