Szabadságra mentem :)

Erre a hétvégére "szabadságot vettem ki". Úgy döntöttem, nem megyek sehova, itthon leszek, angolt tanulok, matatok, ilyenek. Persze nem teljesen így alakult, de ezen meg sem lepődök :)
Péntek este írt a mentorom, hogy amennyiben ráérek a hétvégén, találkozzunk. Az EVS programban kötelezően előírt, hogy minden önkéntesnek legyen egy mentora, aki független a szervezettől, ahol dolgozunk. Hozzá lehet fordulni, ha bármilyen kínunk-bajunk adódik (megőrülünk a lakótársunktól, halálra dolgoztatnak minket stb. - vagy egyszerűen csak nem tudjuk hogyan kell buszjegyet venni). Szóval találkoztunk.
A-M. szerintem olyan 50 év körüli lehet, nagyon aranyos nő, négy gyermek édesanyja. Délre beszéltük meg a dolgot. Elvitt Mdinába, ami Málta régi fővárosa. Csodaszépséges hely!!! 'Óriási' a település maga, mert körülbelül 15 utcából áll és olyan 300-an lakják, szóval ha az ember nem figyel, bizony könnyen eltéved és akkor órákig bolyonghat kétségbeesetten :) Biztos vagyok benne, hogy ide még többször visszamegyek! Jobban megismerni és sok szép fotót készíteni róla. Szerintem ez a sziget egyik legmagasabb pontja is, be lehet látni szinte mindent, gyönyörű! Beültünk ebédelni egy étterembe, aminek a teraszáról is az említett látványt lehetett csodálni (bár én háttal ültem:)).
Olyan jót beszélgettünk és annyira egy hullámhosszon voltunk, meg hasonlóan gondolkodunk az életről, hogy öt óra is elmúlt, mire itthon találtam magam.

Este a Lányok bulizni mentek, de én nem voltam hajlandó :) Elmondásuk alapján úgy vélem nem is maradtam le semmiről :)

Mára TÉNYLEG "itthonmaradást" parancsoltam magamnak. És így is cselekedtem (leszámítva a délutáni kávézást az öbölben:)).
Mindenképpen akartam magammal hozni otthonról valamit, amivel/amiből lehet alkotni. Mivel az ékszerkészítős technikáim sok alapanyagot és szerszámot igényelnek, ezért ezeket otthon szépen "konzerváltam" egy évre. Egy dolog maradt, ami gond nélkül belefért a bőröndömbe - a vízfestékjeim és három pirinyó ecset. Mivel soha nem tanultam vízfestékkel alkotni - bár mindig is ez a technika tetszett a legjobban az összes többi "festős" közül -, eddig érintetlenek maradtak a szépséges festékek. Pedig már 5-6 éve megvannak.
Szóval ma fogtam magam, és "hogyan fessünk vízfestékkel" bemutató videókat néztem egész délelőtt.
Múlt héten vettem magamnak egy tömb papírt, kifejezetten ehhez a technikához. Így mindenem megvan ahhoz, hogy elkezdjek tanulni.
Persze egyből bezsongtam a videók láttán és máris művészi tehetséggel létrehozott festményeket akartam alkotni. Aztán miután sikerült a papírra pingálnom egy őrült rusnya fát, egyből beismertem, hogy nincs mese, le kell nyugodnom. Türelem, energia, összpontosítás, gyakorlás. És persze gyakorlás. Meg mégtöbb gyakorlás...
Végül készült egy elfogadhatóbb fa-verzió:

"Every artist was once an amateur" (Ralph Waldo Emerson)

("Minden művész kezdő volt egyszer")

A fa nem volt elég természetesen :) A héten kreatív ötletek után kutattam, amit fel tudok használni a központban végzett munkám során a kézműves foglalkozásokon. Akkor bukkantam rá egy tüneményes képre. A világon a legegyszerűbben elkészíthető. Szóval megfestettem. (Ez annyit jelent, hogy egyik ma született kép sem saját szülemény, de azt hiszem a tanulási fázisban sok olyan eset lesz, amikor mások ötleteit használom fel gyakorlás célja végett.) Íme, a színes madárkáim:

:)

ötlet innen: http://elviestudio.blogspot.com/2011/07/inspiration-monday_18.html

Ezekkel a madárkákkal kívánok Mindenkinek vidám hétfőt, szép hetet! :)

(U.i.: A múlthét vasárnapi bejegyzéssel még lógok... Meg persze a munkáról sem írtam még mindig... Utolérem magam valaha?!:))