Miss Berni jelentkezik :)

Szombat este 20:45-kor leszálltam Máltán, juhhhúúú! :) Ahogy kiléptem a gép ajtaján, megcsapott a tenger felől érkező langyos szellő. Már sötét volt ugyan, de a repülőteret övező, égbolt felé meredező pálmafákon egyből megakadt a tekintetem. Az egész hangulattól, ami rámtört és a látványtól, ami elém tárult, elmosolyodtam és éreztem "igen, ez az, ahova vágytam"! Csodás érzés ez az állapot - amikor egy régóta dédelgetett álom válik valóra. Receptre kéne felírni mindenkinek! :)

Az eredeti tervtől eltérően nem hoztak el a lakásba lepakolni a cuccaimat, egyből mentünk Marsaxlokkba (mivel nem volt alkalmam bejárni a várost, így most nem tudok róla hitelesen beszámolni - viszont még megyek arra az biztos, elsősorban a vasárnapi halpiac csalogat a frissen fogott tengeri finomságokkal:)). Hétvégi tábor volt a gyerekeknek, szóval este fél 10-kor beestem, egyből a sűrűjébe mindennek. Még nagyban ébren volt mindenki, a srácok éjfélkor is a folyosón üvöltöztek. Nem könnyű kordában tartani őket... Annak azért örülök, hogy a központba elsősorban nem ők járnak, hanem kicsit fiatalabb korosztály - bár majd a héten kiderül, velük mennyire lehet bírni...
...Ja és nem mellesleg Miss Berni vagyok - legalábbis így kell szólítaniuk :)
Vasárnapi programként elmentünk egy állatmenhelyre, hogy a srácok tapasztalják szeretni az állatokat :). Néhány kutyust el lehetett vinni sétálni, el is vittük őket - tettünk egy kört a környéken a domboldalon, ahonnan a csodálatos tenger látványa tárult elénk! <3

Az óriáskaktusz nem ritka látvány, sok helyen területelválasztó vagy kerítés funkciót tölt be.

ez a fa meg egyszerűen csak tök jó :)

Délután eleregettük a srácokat és mi (önkéntesek) is haza jöttünk. Kilencen vagyunk összesen, egy spanyol srác nyolc lánnyal körülvéve :) Lányok vannak Németországból, Svédországból, Szerbiából, Portugáliából és otthonról jöttem én haha. Mindenki nagyon aranyos, meg jófej, nyitott. Öten-négyen lakunk két lakásban Birguban a főtéren. A főtér nagyon menőnek hangzik, de igazából csak egy szobor van a közepén, körülötte parkolóhelyek autóknak. A házak aljában kicsi boltok, amikről csak akkor szerez tudomást az ember, ha épp nyitva vannak, különben sokszor tábla, kiírás sem jelzi, hogy a redőny mögött üzlet rejtőzik. A nyitvatartást meg már csak azért sem írják ki, mert kedv-függő, hogy ki mikor dolgozik - a szieszta meg ugye alapból kötelező, tehát a koradélutáni időszakban amúgy se akarjunk vásárolni semmit :)

Szóval a főtéren lakunk :), én négy lánnyal. Nagyon nagy a lakásunk, három szoba van, két fürdő, óriási konyha, ahol lehet bandázni (nappali nincs) meg "közös főzni". Volt akkora szerencsém, hogy enyém lett az egyszemélyes szoba. Én legalábbis örülök neki, szeretem, ha azért van egy kis privát szférám. Elég retro, íme:

az ajtó a beüvegezett erkélyre nyílik, ahova odasüt a nap egész reggel és délelőtt, szóval nyitva hagyom napközben, hogy be tudjanak surranni a napsugarak :)