2014. február 16., vasárnap

Hála...

Szikrázó napsütésben ülök az erkélyen. Csodálatos idő van, nem is kívánhatna szebbet az ember. Rálátok az egész kis főtérnek az életére. Jönnek a turisták, fotózzák a szobrokat... Van, aki kiskutyát sétáltat... A férfiak csoportokba verődve beszélgetnek, mint minden nap... Vasárnap délelőttönkénet kiöltözött seregek sétálnak keresztül a téren, hazafelé tartanak a templomból. Rengeteg templom van, mindig szólnak a harangok... Néha kicsit olyan, mintha egymással beszélgetnének - hol az egyik torony harangja szólal meg, hol a másikét gongatják felváltva... A szomszéd házban a néninek van egy kicsi kék kosara, kötélre kötve, azt szokta leereszteni az ablakból, hogy egy ismerőse beletegye, amit vesz neki a boltból. Mindig elgondolkodtat, hogy ő maga mikor ment le utoljára az utcára. Fáj a lába? vagy nem szeret lejárni?...Vannak, akik csak megfáradtan ücsörögnek egy lépcsőn és az élettől kimerülten bámulnak maguk elé...Esténként fiatalok, gyerekek hangját lehet hallani ahogy rohangásznak keresztül-kasul a téren... A nénik csak úgy "mediterránosan" egyik ablakból a másikba kiabálva "beszélgetnek"... Minden nap jön egy autó, megáll a tér közepén. Friss halat árul, van amikor gyümölcsöt, zöldséget vagy éppen péksüteményt... Az egész kcisit olyan, mintha visszarepültem volna az időben - vagy egyszerűen csak ez a mediterrán életstílus?!

Mindig is imádtam csak úgy nézni, ahogy zajlik körülöttem az élet. Kicsit háttérbe vonulva ülni, nem gondolkodni máson, csak figyelni az embereket, közben jó zenét hallgatni. Most ezt hallgatom folyamatosan ismételve és közben mérhetetlen hála önt el. Hálás vagyok, hogy megfogantam Anyukám pocakjában és a világra hozott... Hálás vagyok a családomért és a szeretetért és támogatásért, amit kapok Tőlük... A Szerelmemért, aki a világ legmegértőbb embere és mindig tudja min megyek keresztül... A barátaimért, akikre bármikor számíthatok és akikkel bármiről beszélhetek, akikkel nagyokat nevethetek... Hálás vagyok azért, hogy itt lehetek Máltán és átélhetem életem egyik legklasszabb élményét...
...Meg egyáltalán azért, hogy minden reggel felkelhetek és minden este lefekhetek, azzal a tudattal, hogy megint egy csodálatos nap vár rám...
És akkor a zene :) (a videó is nagyon jó hozzá):




1 megjegyzés: