Bargain :)

Ma nagyon jó vételt csináltam :)

Csak 10:30-ra kell mennem dolgozni, de felébredtem már 7-kor. Örültem nagyon, mert úgyis beterveztem reggelre a piacot - kész csoda, hogy a fülemből még nem nő répa, annyi zöldséget meg gyümölcsöt eszem :)
Szóval kimentem, és mivel sok időm volt, az egészet bejártam. ANNYIRA KLASSSSZZZZ!!! :) Imádom a hangulatát! Eszembe jutott, amikor kislányként Anya kivitt minket Tesómmal minden hétvégén. Nekünk is volt kis kosarunk, sőt néha még a kisujjunkon is ki volt lakkozva a köröm, nagyon szerettem :)
Ma már rögtön az elején megálltam egy asztalnál, ahol kendőket árult a nő. Csak úgy elkezdtem nézegetni, bár nem feltétlenül akartam venni... Aztán amikor mondta, hogy hármat vehetek 5 euróért vérszemet kaptam és azonnal vettem négyet 6 euróért :D Lassan több kendőm lesz mint fogam :D

A másik szuper érzés akkor kerített hatalmába, amikor ahhoz az asztalhoz mentem zöldségért, ahol két hete vásároltam. Nagy meglepetésemre az ember emlékezett rám, kérdezte, hogy most csak egyedül jöttem-e (legutóbb I is velem volt). Elképedve kérdeztem vissza, hogy "hát emlékszik rám?!" Aztán mondtam neki, hogy idén sokat lát még (azt meg már csak hozzá gondoltam, hogy "úgyhogy remélem legközelebb már kapok kedvezményt" :))

Különben az elmúlt pár napban minden nap beszéltem új emberekkel. Tegnap én zártam a centert, és mikor jöttem le az utca lépcsőjén, megszólított Frank (aki elmondása szerint a fekete ajtós házban lakik a 66-os szám alatt). Állítólag fest, meginvitált, hogy majd nézzem meg a képeit. Meg 5 perc alatt eldarálta, hogy merre járt Amerikában, meg hogy szerinte a máltaiak beszűkültek, nem nagyon járják a világot... :)
Előtte vasárnap ültem lent a parton, jegyzeteltem, és éreztem, hogy a másik padon ülő jóember meg fog szólítani. Valahogy meg szoktam érezni. Nem telt el pár perc, felém fordult és megjegyezte, hogy milyen szép idő van. Szóval elkezdtünk beszélgetni, át is ült az én padomra. Ő meg fotózik szabadidejében, Nikolaj Bulgáriából. 20 éve él itt. Persze Ő is mondta, hogy majd nézzem meg a fotóit... Hát nem akartam bunkó lenni, de elég elfoglalt vagyok :)
Szombaton meg Gozon voltunk, a másik szigeten (Jön majd róla bejegyzés, bár még a múlthét hétfővel is el vagyok maradva, plusz a munkáról sem írtam még:)). Ültünk egy padnál, egy nő akart elmenni mögöttem. Jelezte, arrébb mentem, mondtam, hogy "sorry" (amiért az út közepén álltam:)). Egyből visszafordult és 10 perc alatt elmesélte, hogy amerikai ugyan, de ezért meg azért tölti itt a nyugdíjas éveit, meg tízszer körbeutazta a világot, utazási irodában dolgozott. Meg mindenhol élt, meg millió hírességgel fotózkodott (pl. Marilyn Monroe)...
Nem tudom miért jön az embereknek az a kényszere, hogz elkezdjenek hozzám beszélni, de én nagyon élvezem. Mindig olyan érdekes történeteket hallok, sokszor együtt nevetünk vagy könnyezünk, pedig életünkben csak egyszer találkozunk... Mégis megnyílunk egymás felé, és ez olyan jó... Függetlenül nemtől, kortól, mindentől.

Indulok dolgozni, szép napot Mindenkinek!!! :)

Ja és juhhhúúúú, május elején irány London!!! <3