Mit is várok ettől az egy évtől?

Hm... Lehet, hogy túl sokat...?!

Kezdem azzal, hogy nem úgy indulok neki, mint egy kalandnak. Mint egy bulizós kalandnak. Abból már azt hiszem jutott elég, szép volt, jó volt, elég volt. Persze semmi jónak nem vagyok elrontója, ha esetleg belefutunk egy jó kis szórakozóhelybe, akkor nem fogok elszaladni! :) De mindenki tudja, hogy mennyit járok bulizni (na ugye! hát pont kb. egyszer évente), szóval nahh... erről ennyit :)

Sokkal többet várok azonban más téren. Azt remélem, a 2014-es év egyfajta belső utazás lesz, az önmegismerés útján. Ezen már elindultam egy ideje, és rajta is leszek életem végéig, mert ugye folyamatosan változunk, felismerünk, megismerünk, elismerünk stb. Sosincs vége - ezért olyan izgalmas és változatos, főleg, ha az ember tudatosan éli meg! :)

Itt van még egy rövid lista, ami szintén "elvárásként" szerepel a máltai tapasztalatot illetően:

- Nem csak az önismeretet tartom nagyon fontosnak, hanem saját magunk elfogadását is, hiszen a kettő össze tartozik. Nekem utóbbin azt hiszem többet és nagyon keményen kell dolgoznom, mert a 27 év alatt három napnál hosszabb időre szerintem még nem sikerült megbékélnem magammal... Siralmas tudom, de őrülten zavar, így elkezdtem ezzel is tudatosan foglalkozni :) (állati nehéz basszus...)

- Az előbbivel összefügg az önbizalmam növelése. Abban bízom, hogy a centerben uralkodó szemlélet nem csak a gyerekeknek, de nekem is segít ebben. Úgy érzem azáltal, hogy egyszerre több álmom megvalósul és olyat fogok csinálni, ami igazán érdekel, ráadásul a szívemhez közel álló környezetben, eredményesebb lesz ez a folyamat. Persze ezen elsősorban saját magamnak kell "agyban" dolgozni, de mindenképpen hozzájárulnak a környezeti tényezők is.
Különben ehhez még annyit hozzáfűznék, hogy nem sokkal ezelőttig állandóan arra igyekeztem fényt deríteni, hogy miért nincs önbizalmam. Mi okozhatta, hogy eltűnt?! (Ha egyáltalán volt...?!) Hova lett? Aztán már kezdtem ettől begolyózni... és végre rájöttem, hogy nem az a lényeg, miért nincs. A fontos az, hogy felismertem, hogy engem zavar a hiánya, és azon kell munkálkodni, hogy megint része legyen az életemnek (ez most úgy hangzott mintha valami szerelmi kapcsolatról beszélnék haha... bár ha lenne önbizalmam annyira megörülnék neki, hogy biztos beleszeretnék :))

- Szeretnék megtanulni a jelenben élni, élvezni a pillanatot. Már unom, hogy állandóan a múlton bánkódom (minek csináltam ezt, miért nem mentem oda, minek szántam arra a hülyére olyan sok időt blabla) vagy -ez mondjuk gyakoribb- a jövőtől való 'rettegés', az aggódás tölti ki minden gondolatomat (mi lesz ha, miért ne, miért de, mit fog mondani, nem fog jól alakulni stb.) WTF???!!! Mi értelme ezeknek??? SEMMI! A múlton már nem tudok változtatni, egyedül arra jó a múlt, hogy tanuljunk belőle, aztán elfelejtsük (ezzel mondjuk már sokat foglalkoztam és elég jól állok, utóbbi időben tényleg inkább a jövő bizonytalansága nyomasztott). Persze míg a múlton 'már nem', addig a jövőn 'még nem' tudok alakítani. Így amiatt is felesleges az aggódás. Tényleg mennyi időt tölt az ember ilyenekkel. Tenni meg nem tud sokat, csak amikor éppen belekerül adott helyzetekbe (vagyis csak a jelneben tudsz cselekedni)!
Oké, ezt a témát még lehetne fejtegetni, pont most olvasok róla egy könyvet... Később még biztos szóba kerül, majd közlöm hogyan is állok a dologgal :) De most leállok, a lényeget nagvonalakban leírtam, szóval ez is az "elvárás lista" egyik pontja - lehet rajta dolgozni Berni! :)

- Aztán még van néhány "reményem", pl. bízom benne, hogy ezidő alatt kialakul bennem egy kép arról, hogy mit is szeretnék hosszabb távon csinálni az életemmel - itt elsősorban hivatásra gondolok, amibe tényleg szívem-lelkem beleadhatom. Illetve vannak még "apróságok", nem írok le mindent, maradjanak meg dolgok "csaknekem" is. :)

Kíváncsi vagyok, hogy amikor egy év múlva újra olvasom ezt a listát, milyen érzések ragadnak el. Mi az, amit sikerül teljesíteni, mi hogyan alakul stb. Érdekes lesz! Addig még egy izgalmas út vár rám! :)

"Érdekesség":
Mindig is azt hittem (kis buta haha:)), hogy ha új helyre megyek, akkor majd csupán attól, hogy máshol vagyok, minden megváltozik (megtanulok egy új nyelvet önszorgalomból, kevesebb édességet eszem, több időt szánok olyan dolgokra, amik tényleg érdekelnek, elkezdek sportolni, meg 'mittudoménmi', valószínűleg a végtelenségig lehetne írni a listát). Hát nem túl régen végre rájöttem több ilyen jellegű próbálkozás után, hogy ez nem így működik  (sssshhhh!!! ne is mondjatok semmit! jobb később, mint soha! :)).
Úgyhogy most csípkednem kell magam, meg összeszedni, hogy ÉN tegyek lépéseket a saját fejlődésem érdekében. (Igen, fosok. Hogy mitől? Attól, hogy nem sikerül. - Na tessék, ez az, amiről beszéltem. Hol itt a saját magamba vetett hit???!!!)